Az alváshiány, a stressz, a megnövekedett felelősség, a gyakori önmarcangolás, és a gyerek egész nap elég alapos indok ahhoz, hogy estére a nő türelmetlen legyen. Az alváshiány, a stressz, az új munkakörrel járó megnövekedett felelősség, a kifelé sosem látszódó önmarcangolás, és a szabadidő szinte teljes hiánya elég alapos indok ahhoz, hogy estére a férfi türelmetlen legyen. Mindenki örömére, pont ilyenkor vagyunk együtt.
A nő ugyanis el fogja várni, hogy ha otthon vagy végre, a gyerekkel foglalkozz. Ne a telefonod nyomkodd, ne a tévét nézd, ne lazíts, mivel ő sem teszi egész nap, legalábbis ezt mondja. Ha a munkahelyeden nem jön össze a semmittevés, akkor napok telnek el úgy, hogy egy perc szabadidőd sincs. Két napja megtaláltam a telefontartót, amit az autóba akarok kivinni, két napja nem tettem ezt meg, pedig a ház előtt áll a járgány. Három hete el akarom vinni a verdát mosatni, nem sikerült. Mert hétvégén nehogy azt hidd, hogy majd magaddal foglalkozol, mikor életed párja boldog lesz, hogy végre nem ő gubbaszt egész nap a kis vakarcs körül.
Reggel felkelek, és fel kell, mert kávézunk. Nincs alvás fél tízig, tök mindegy, mikor feküdtél le, kilenckor már talpon leszel. Ébred a baba, vele foglalkozom, bevásárolni megyek, a gyerekkel foglalkozom, megyünk sétálni, és csúnya lesz, amit írok, de néha délután kettőkor már alig várom, hogy este fél nyolckor lefektessük, és végre nyugi legyen, legalább pár órára. Sokszor panaszkodtam már emiatt, tudom, de az egész gyerekvállalásban nekem ez a legdurvább.
De hogy hab is legyen a tortán: amikor az asszony kivan, akkor vagy menekülj, (nem fog menni) vagy szurkolj, hogy olcsón megúszd. Valamelyik nap egy csepp szörp került egy konyharuhára. Észrevette. Öt perces fesztivált rendezett, monológjában többször kitért arra, milyen egy beképzelt fasz vagyok, mert sosem segítek neki semmiben. Én nem tudok úgy figyelni a gyerekre, ahogy kell, nem foglalkozom vele, és a gyerekkel sem, mindig rinyálok, hogy keveset vagyok a babával, de ha igen, akkor sem csak, és kizárólag a pöttömmel törődök. Ma az volt a baj, hogy rosszul pakoltam be a babakocsi aljába, és miért nem voltam képes egy dög nehéz szatyrot kézben hazahozni. Szerinte a chipsét is összetörtem, és egy seggfej vagyok. Mindezt akkor, amikor lehúztam egy tök kemény napot odabent, olyan igazi multisat, annyi stresszel, ahogy az lenni szokott.
Mit tudsz tenni ilyenkor? Tűrni. Nem szabad felvenni a kesztyűt, mert abból csak veszekedés lesz, az pedig senkinek sem jó. Ha hagyod, kiengedi a gőzt, és Misiss Hyde-ból újra a régi C lesz. Ez persze nem jelenti azt, hogy a megfelelő pillanatban ne hozd szóba, milyen ördögi néha, de ez már egy másik történet, és másik bejegyzés lesz.
Utolsó kommentek