Ma itthonról dolgoztam. Egyszer rohant ki anyád és rámparancsolt, bármit is csinálok, azonnal tegyem le, és jöjjek azonnal. Így tettem.
Reggel hatkor keltél, iszonyú korán, nem is akartál visszaaludni. Mivel tegnap este anyáddal Johnny Gold websorozatot néztünk, (pontosabban én néztem, és röhögtem rajta, ő pedig fogta a fejét, hogy mi ez a baromság) ezért hagytam pihenni. Én felkeltem, téged betettünk az ágyunkba anya mellé, hogy kettesben szundítsatok még.
Nekiültem dolgozni. Tervezni, papíron. A munkám ezt a részét imádom, amikor nincs számítógép, nincsenek programok, e-mailek, semmi, csak a papír, a toll, és én. Utána persze jön a menetrendszerű monitornézés, ami közben támadott le anyád.
Azt hittük, alszol. Csend volt a lakásban már egy órája. De nem. Odagurultál a kiságy széléhez, felhúztad a fejvédő paplant, ami az ágyadat öleli körül, és hallod, bambultál kifelé alatta. A rácsokon keresztül. em tudjuk, mióta csináltad ezt, de lehet, hogy már egy órája. Anyáddal rádnéztünk, te pedig a fejvédő alatt, a rácsokon keresztül vigyorogtál teli szájjal, pajkos nézéssel.
El voltam olvadva.
Utolsó kommentek