Amikor apa gyerek volt, még létezett olyan műanyag játék, ami pár dolgot tudott csak: ülni, állni, a karját mozgatni, és ha jól emlékszem, mókás sapkákat lehetett rá adni, és olyannak öltöztetni, amilyennek csak akarjuk. Lányom, kábé ilyen vagy most.
Ha megfogod a kezemet, biztosan ülsz, magadtól is sikerült már, de ezt mostanában nem erőlteted. Inkább fekszel, mint a régi rómaiak: az oldaladon, a könyöködre dőlve, miközben kémleled a nagyvilágot. De ha ülni akarsz, már nem jó fekve, sem hason, ahogy egyébként nagyon szeretsz lenni. Akkor ülni kell, és addig küzdesz, nyöszörögsz, sírsz, morogsz, hogy vagy felhúzod magad, vagy felhúz valaki.
De olyan is van ám, hogy ez sem elég. Te állni akarsz. Rájöttél, hogy fel lehet állni, persze ez sem megy még magadtól, de te már akarod. Fekszel, eléd teszem a két ujjam, két kezeddel szépen megfogod, először felülsz, majd magad alá húzod a lábad, és feltolod magad. Beszarás, még nem vagy hét hónapos. Aztán amikor kábé 70 centiről kémleled a nagyvilágot, már baromi boldog vagy, és röhögsz teli szájjal, hogy milyen jó neked. Úgy is megállsz, ha nem fogom már a kezed, csak a csípődet, a felsőtested képes vagy megtartani kábé fél percig, aztán érzem, hogy nem megy tovább, és megfoglak.
Apa kilenc hónaposan indult el először, anya is nagyon korán, úgy érzem, karácsony után neked is eljön ez a pillanat. Imádod ha a levegőbe tartalak, már elkezdtelek a levegőbe dobálni, persze csak óvatosan, egyik kezemmel végig foglak, anyád ettől is hülyét kap, de nem baj, te élvezed, és ez a lényeg. Vagy megfoglak a derekad alatt, és lóbállak mintha harang lennél, ezt is szereted - olyan is lesz, hogy megfogom a két lábad, és fejjel lefelé lengetlek, mint a harang nyelvét. Anyád szerint nem lesz ilyen. Majd meglátjuk. :)
Szeretsz táncolni. Kézbeveszlek, kifordulsz, megfogom a kezed, mintha tényleg táncolnánk, beteszek valami zenét - mostanában jellemzően Adele Rolling int the deep című dalát, imádom - és táncolni kezdünk. Ezt imádod, anyád is olvad tőle, na jó, egy kicsit én is.
Most játszol a járókádban, anyád átment a dédihez valamit átvitt neki, mindjárt jön Á meglátogatni téged, ma SZ-nél voltatok, mert itthon dolgoztam, és anya elvitt kicsit, hogy tudjak melózni - becsülettel megcsináltam ma a dolgom, nem volt benne hiba.
Abban a járókában, amit anya le akar cserélni. Két hónapja akarjuk átrendezni a lakást, azóta nem jutottunk rá, vagy én, vagy anya nem ért rá, vagy nem tudott jönni senki sem segíteni. Úgy nézünk ki, mintha raktárban laknánk. Egy szép tiszta raktárban. Tegnap házakat nézegettünk, na nem mintha lenne rá pénzünk, csak eljátszottunk a gondolattal, hogy hová költöznénk. Nagyjából abban maradtunk, hogy agglomerációba nem, de kertes házba igen, így Lőrinc, Zugló, Csepel játszanak egyelőre, bár a jelenlegi gazdasági helyzetben én biztosan nem veszek a nyakamba semmilyen hitelt.
Ugyanis most járunk ott, hogy Görögország lassan csak csődbe megy, háromszáz forint felett van egy euró, és Európa tíz legveszélyeztetettebb országai közé tartozunk gazdaságilag. Ilyen környezetbe születtél, egy alapvetően szerethető, de alapjaiban elbaszott országba, ahol apa és anya arról beszélgetett tegnap este, hogy anya vajon hogy tud besegíteni a családi költségvetésbe - egy norvég, vagy holland párnak ez eszébe sem jutna, nevetve megélnek. Megélni mi is megélünk, de nem nevetve, félretenni pedig semmi esélyünk - és ez igencsak aggasztja apádat.
Utolsó kommentek