Gyermekünk születésnapja mindig ünnep, egyesek szerényen, mások sátrat állítva ünneplik, ez egy szabad műfaj. De a szülők úgy tudják nekifutásból tökön rúgni magukat ezzel az eseménnyel, hogy évekig nem tudnak kimászni belőle. Nem is kell ehhez más, csak egy születésnapi buli sok-sok gyerekkel.

Amíg a kölyök kicsi, csak a család gyűlik össze. Cuki módon mászik a szőnyegen, később totyog, jajj de cuki nézd, már beszél, nem mondátok, lassan oda a pelus, még ilyet, összegyűlik a család, mindenki csodálkozik, szülő büszke, a gyerek széttrancsírozza a csokitortát, anya, apa hülyét csinál magából a béna parti sapkájával, majd család el, mosogatás, porszívózás, gyerekfektetés, Barátok Közt.

Ahogy növekszik, megjelennek a kis barátok, barátnők. Lehet tortát, gyümölcsöt vinni születésnap alkalmából az oviba, (ünneplés #1) otthonra ajándékot csomagolunk, optimális esetben család jön (ünneplés #2) de az igazi tökön rúgás óvodás korban kezdődik, amikor ilyen-olyan indíttatásból, de az egyik szülő ránéz a másikra és azt mondja: csináljunk neki születésnapi bulit. (ünneplés hashtag 3)

„Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”

Cél, motiváció adott, a cselekvés sem marad el. Pénz nem számít, csapjunk hatalmas bulit, hadd nézze a többi gyerek anyja, apja, mi milyen jó szülők vagyunk. Jöjjenek sokan, csoporttársak, játszótéri barátok, szomszéd lépcsőházban élő kisgyerek, akit ugyan csak kétszer láttunk, de az apukája az önkormányzatnál dolgozik, az mindig jól jöhet. Béreljünk termet, sőt, játszóházat, vegyünk üdítőt, díszítsük fel a termet, legalább anyuka sem unatkozik otthon és végre hasznosnak érezheti magát a mosás/takarítás/főzés hármasán kívül és a kongitív disszonancia jótékony hatását élvezve minden kiadás, később nézve őrültség nem számít, mert összenéznek: a gyerekért tesszük!

Mosolygás, bankkártya elő, apa is csak halkan morog, bassza meg, most sem veszek Playstationt, de anya nem hallja meg, ki sem látszik az elégedett feje a színben tökéletesen passzoló lufik közül, amiért a város másik végéből kellett átautózni a csúcsforgalomban a Camponába. Mert legyen nagyobb és flancosabb, mint Ákoskáé, mutassuk meg, nem vagyunk mi csórók, csak 40,56% a THM, és egyébként is, 45 napon belül kamatmentesen vissza lehet fizetni, majd jövő hónapban megspóroljuk.

Anya végigjárja a szentháromságot, fodrász, körmös, kozmetikus, mégiscsak jobb a csokidarabokat az új köröm alól, beszárított frizurával kipiszkálni, gyereknek új ruha, egy alkalomra használt póló a mobillal készült, nagyrészt bemozdult fotókhoz. Apa felveszi ami ki van vasalva, egy napos borosta még megteszi, két napos esetén reggel borotválkozni kell, miközben anya készíti a gyerekeket és Duracell nyusziként pörögve teszi helyére a családot. Apa nézi magát a tükörben, lelki szeme elől is távolodik a Playstadion, és egy halk, faszom kivan kíséretében az arcára keni a borotvahabot.

A buli bő két óra, anyagiakat tekintve óránként 30 ezer forintba kerül, de mindenki hozott cuki kis ajándékot, gyerek örül, majd gyors pakolás és húzzunk haza, hadd játsszon az új játékaival, amik egy részét a poronty az életben nem fogja kézbe venni, de megmutattuk, milyen jó szülők vagyunk, szuper volt, mész fürödni, nem, akkor add ide a távirányítót.

Ez a tökéletes, előírásszerű harakiri. Mert a szülő több apróságba sem gondol bele. Ezek közül vegyük azt, ami a következő egy évben tuti elkíséri: gyermekét a meghívottak jelentős része vissza fogja hívni. Így ha a szülő mondjuk 6 gyereket hívott meg, akkor legalább 5 szombatja lesz a következő évben, amit nagyrészt unszimpatikus idegenek között tölthet el, (jobb esetben ott lehet hagyni őket, még jobb esetben a másik szülőt bírjuk, de ez sajnos értékelendő ritkaság) 10 gyerek esetében ez minimum 8 hétvége, és így tovább. Ráadásul ide is illik vinni valamit, 3-4 ezer forint értékben legalább, amiért rohangálni kell és az anyukával egyeztetni, hogy az ő drágalátos gyermeke ugyan minek örülne. Ennyiszer lehet keringeni plázákban, hipermarketek játékosztályán, hogy vajon milyen kurva Mickey egeres baszás van, ami nincs meg Pannuskának, hogy vigye el a fene az egészet, picsáért nem válaszol az anyja Messengeren. Ez a járulékos költségeket tekintve még pár tízezer forint, a gyerek is inkább menne korcsolyázni, vagy a Teve sziklához kirándulni, de ehelyett Cintia bulijára hivatalos a Eleven Parkba, amit fejfájás csillapító nélkül lehetetlen túlélni a folyamatos, állandó ricsaj miatt.

És ha túlélte az évet, mindenhol ott volt, próbált ajándékot is adni, figyelt arra, hogy a gyereke udvarias legyen, ő jólnevelt, akkor eltelik a 12 hónap és mi következik? Megint a saját születésnapja, de a 22-es csapdája nem ereszt: ünneplés #1, #2, és a gyerek csillogó szemű, izgatott kérdése elővetíti, mi fog következni: Anya, idén is lesz szülinapi bulim? Anya megsimogatja a buksiját, ad rá egy puszit, miközben a gyerek prezentálja a koncepciót, miután halkan elrebegi, hogy hát persze, gyönyörűm. Apa most kapott prémiumot.

Apa oda sem néz, csak arra gondol, elmentek ti a tudjátok hová, akciós a Playstation.