Két napja fáj a hasa, azóta morcos, ma közölte, hogy a wc papírt miért nem cseréltem ki amikor kifogyott. Mondtam neki, nem emlékszem, hogy kifogyott volna. Erre reflektált, miszerint én azt állítom, ő hazudik, annyit tudtam mondani, hogy nem, én annyit mondtam, nem emlékszem, hogy kifogyott, válaszul közölte, hogy szerinte meghazudtolom, és elvonult aludni.
Azt mondják tűrjek, és legyek türelmes, ígérem, meg is fogom próbálni. Mások szerint a legnagyobb figyelmességre, vagy kedvességre se várjak könnyes köszönömöt, csak örüljek annak, hogy akkor legalább minden rendben van. Készüljek fel a nagyjelenetekre, a könnyes veszekedésekre. Ma valaki közölte, hogy az ő nővéréhez kilenc hónapig szólni sem lehetett, a család ha nem kellett, a közelébe se ment. Egy másik szerint szedjem össze minden erőmet.
Marhaság, az ilyenekre nem lehet felkészülni, jelen állás szerint jobban tartok a párom hangulatváltozásaitól, sértegetéseitől és hisztijeitől mint magától a gyermekvállalástól.
Baseline: "Nekem csak a szám van. Minden fegyverrel tudni kell ütni. Nem is gondoltam komolyan, miért vetted annak?"
Mert ha elengedi magát, ahhoz képest a baba hajnali sírása egy könnyed babazsúr lesz.
Utolsó kommentek