Marha jó ez a blog.hu, kétszer tűnt el eddig amit írtam, harmadjára is nekifutok. A lényeg, hogy még mindig bántja a dagadt főnöke, és nem engedi, hogy beleszóljak, pedig szívesen felhívnám az a libát, esetleg bemennék, és a kalács képébe súgnám udvariasan, hogy ledarálom, ha a családom bántja.
Az elmúlt pár nap fejleménye a hasfájás, ja, elfelejtettem mondani, reggel két nővel elegyedtem szóba a kávézóban. Még C-nek sem meséltem, a McCaféban voltam nyitáskor, és a laptopot akartam bedugni a konnektorba, de gyerekzár volt rajta, vagy mi, ilyen műanyag vacak, hogy a gyerek ne tudja beledugni a százas szöget a kettőhúszba. Két nő ült annál az asztalnál, ami mögött a dugó volt, felállítottam őket annak rendje és módja szerint, hogy odaférjek. Nem tudtam kihúzni kézzel, poénkodtam, hogy fogadjunk, az áprilisban születendő gyerekem egy pillanat alatt kiszedné. Más sem kellett a két nőnek, egyből beszélgetésbe elegyedtek velem, én a pincérnőtől kértem egy kést, és azzal kipiszkáltam, majd aki jól végezte dolgát bekapcsoltam a gépet, hátradőltem, ittam egy korty kávét, rágyújtottam egy cigire, miközben érdeklődve hallgatta a két kismama - egy, illetve két éves gyerekek anyukái - hogy mi mocorog bennem. Az első 12 hetet kitárgyaltuk, a legjobbakat kívántuk egymásnak, és mindenki ment dolgára. Nem túl lényeges a történet, leginkább azért emlékezetes, mert a gyerekvárós sztorival marha könnyű beszélgetést kezdeni, ha akar az ember, ha nem, ha nem, ne szólja el magát, ha akar, akkor alapvetően jó indítás.
Szóval hasfájás, jobb, és bal oldalt, más nincs. Most nő hatalmasat a gyerek (magához képest ezekben a hetekben fejlődik a legtöbbet a terhesség alatt) anyuka pedig fáradt.
Túl vagyunk a 13. héten, most kezdődött a Rituálé: testápoló krémmel esténként kenegetem a lassan gömbölyödő pocakját.
Minden szép, és jó, boldog vagyok, remélem C is, még akkor is, ha Dagi el akarja rontani ezt.
Utolsó kommentek