Leszegett fejjel, konokul, bármilyen zord az idő, akkor is menni kell. Letaglózott minket ami történt, az egész család sokkot kapott, de túl nagy a feladat, és túl nagy a felelősség ahhoz, hogy hagyjuk magunkat sodortatni az árral.
Azt hiszem, a legnehezebb időszakon túlvagyunk, a permanens bánatot mostanában váltja fel a hirtelen belénk markoló gyász, amikor a nap 24 órájában már nem ezen jár az agyunk, de időnként belénkhasít, hogy V mekkora űrt hagyott maga után, és akkor nagyon rossz, szívbemarkolóan fájdalmas.
Úgy kell feldolgoznunk - különösen C-nek - a történteket, úgy kell megpróbálni továbblépni, hogy feladata van bőven. Talán így egy árnyalatnyival könnyebb is, mivel van tennivaló. Mindent megtesz, csodálatos ez a lány.
Az elmúlt hónap nagyon fontos történése, hogy megvolt a lánykérés. A szülőktől kértem meg C kezét, hogy utána letérdelve, könnyes szemmel tegyem fel a nagy kérdést, és ő boldogan mondott igent.
Mindez így marad majd meg az utókornak, tulajdonképpen az én drága menyasszonyom határozottan kérte, hogy jegyezzem már el, és előbb tettem fel neki a nagy kérdést, mint a szüleinek, de a családi történetek közé ez természetesen nem fog bekerülni, az azonban igen, hogy a vasaló állvány előtt térdelve kérdeztem meg, hogy hozzámjön-e, amire ő egy határozott ahával válaszolt. Néhány perc elteltével kérdeztem meg, hogy akkor ez most igen volt? Mondta, hogy persze, nem hallottam? Mire én: Szívem, ahát mondtál. Ő: mert könnyes volt a szemed, azért, persze, hogy igen.
Ez a boldogító aha története. A hisztéria eltűnt, a szagfóbia szintúgy, ma engedélyt kaptam a Dolce&Gabbana parfümöm újbóli használatára. Múlt héten pénteken este kellett cipóban levest keríteni, másnap este rétest, azóta a Normafán kapható sütemény a menő, a melegszendvicsemet már unja. Ha egy pohár vizet kér, a fele a hűtőből jön, a másik fele nem, mert nem szereti túl hidegen. Sokat mosolyog, és simogatja a pocakját, holnap ultrahang lesz, és talán megtudjuk, fiú lesz-e, vagy lány. Esténként kenegetjük a pocakját testápolóval, hogy ne csíkosodjon ki, ezt nagyon szereti, hátradől, és élvezi, ahogy simogatom a pocakját. Megmelegítem neki a kezemen a krémet, hogy ne legyen hideg, aztán lassan belemasszírozom a bőrébe, amit ő általában csukott szemmel élvez végig. Ma gyógytornásznál voltunk, a gerince nem az igazi, de talán a ma tanult gyakorlatokkal közösen jobbá tesszük majd, felvettem az egészet videóra, csinálok belőle egy DVD-t, ez lesz a C-klassz, learatjuk vele a piacot. :)
Utolsó kommentek