Orsi nénéd hozta a kiságyadat, amit hősies küzdelemben, másfél óra megfeszített munkával fel is állítottunk kettesben. Anya közben elaludt.
Szerinted könnyű összerakni egy kiságyat? Szerintem - mondtam néhány napja - gyerekjáték. Aha, a kerete az is, csak rá kell jönnöd, melyik csavar hová kerül. De amikor a rácsokat teszed bele, akkor őszülsz meg. Kicsúsznak, szétesnek, kettő a helyén van, de három nem, aztán már mindegyik jó, csak egy nem akar bepattanni, de akkor kicsit jobban megemeled az egyik deszkát, és kezdheted előlről. Úgy elszórakoztunk vele, hogy anya elaludt, miközben nézett minket. Diadalüvöltésemre (Szandokááááááán) ébredt fel békés álmából.
Meg van ágyazva már neked, a ruháid kimosva. A bőrönd elkészítve. A hordozó itthon van. Azért szurkoltunk, hogy az esküvőig ne szüless meg, utána bármikor jöhetsz. Érdekes, amikor bő egy hónapja lefoglaltuk az időpontot, nem gondoltam volna, hogy reális lehetősége lesz annak ma, hogy te megszületsz.
Itt adom írásba, hogy az esküvő után két héten belül itt leszel velünk teljes életnagyságban. Anyád megnyugszik majd, megvan az esküvő, kész van minden, tudsz majd hol feküdni, fürödni, enni, van ruhád, kenőcsöd, mérleged, pár napot kotlik majd (hirtelen elkezd pakolni, mosni mindent) aztán megszületsz még április 1-je előtt.
Utolsó kommentek