Két napja itthonról dolgozom, mert úgy éreztem, történni fog valami. Nem történt. Ma délután volt pár jóslófájás, azt hittem, megyünk a kórházba, mondjuk nem múlt még el egy perc sem abból, hogy ma menjünk. C kotlik, állandóan pakol, porszívózik, port töröl, pörög, nem tud a valagán ülni. Szerintem már csak pár nap, és jössz, lányom. Bárkit felhívunk, azt hiszi már megszülettél, vagy megijed, hogy most fogsz születni. Anyád ma öt gombóc fagyit evett meg együltében, miközben a hasára tette a dobozt, és az egyik barátnőjével csacsogott.
A CTG rendben, ultrahang nem volt, mert nincs panasz. A terhesség utolsó pár hete meghozta a régen várt nyugalmat - tök jó itthon lenni anyáddal, filmet nézünk, beszélgetünk, jókat alszom, ő sajnos nem, de ez ilyen. :)
LÁ és HT jrát nálunk a héten, bár nem vér szerinti rokonok, de nagyon kedvesek velünk, és ez jó. BÁ és HM is jönnek holnap, és vasárnap, vendégjárás van, amit nem bánok.
C hasa hatalmas, de nincs rajta egy repedés sem, a rengeteg krém megtette hatását - bármennyibe is került, megérte, mert fog tudni bikinit felvenni később. Ma vasat tartalmazó tablettát vettünk, több, mint 3000 forintért, szörnyű, hogy bankot kell rabolni, hogy végig tudj csinálni egy ilyen 9 hónapot.
Csapongok a témákkal, tudom, de írok mindent, ami eszembe jut. Anyád nézi az MTV-n a Várandós tinik című műsort, és pakolja a bőröndjét, amit majd a kórházba viszünk talán néhány óra, de lehet, néhány nap múlva.
Utolsó kommentek