Vigyázz, okoskodás következik. Tegnap este arról beszélgettünk C-vel, hogy hülyét kapunk az ősanyáktól és azoktól, akiknek életük értelme a gyerekszülés. Mert szerintünk ennél sokkal fontosabb az, hogy becsülettel felneveljük. Az pedig nem megy úgy, ha mindent neki rendelünk alá.
Az egész család baszogat minket, mert elgondolkodtunk a császármetszésen. Senki sem mondta azt, hogy az lesz, csak annyit, hogy elkezdjük természetesen, aztán ha azt mondja az orvos, hogy na, vágunk, akkor nem fogjuk meg a kezét, hogy ne, mi nem akarjuk. Ennyi a történet, mégis, mindenki elkönyvelt minket annak, aki ezt is olcsón akarja megúszni. Ez egyszerűen baromság.
Vannak ősanyák, akik abban a pillanatban, hogy gyerekük születik már csak neki élnek. Ők nem kérnek érzéstelenítést, a császármetszés mint olyan nem létezik, és mihelyst a gyereket hazaviszik, már csak ő létezik. Általában elhíznak, mert magukra nem marad idő, kisvirágos felsőt viselnek, mert az mégiscsak nőies, rövid a hajuk, mert a hosszút sokáig tart megmosni, és le sem szarják a férjüket, mert az teljesítette kötelességét, és gyereket csinált. A játszótéren ők tudják a legjobban kritizálni a többieket, mert ők aztán mindent tudnak arról, hogy lehet gyereket nevelni. Hányok az ilyenektől. Az ilyeneknek a gyerel nem eszköz a boldogsághoz, hanem a boldogság maga. Ezzel nem értek egyet.
Szerintem a gyerek nem maga a boldogság, hanem az oda vezető egyetlen út. Akkor lehetsz boldog az életben – mondom most, 28 évesen, szóval kéretik fenntartásokkal kezelni – ha megvalósíthatod önmagad, ha kiegyensúlyozott vagy, ha szeretsz, és szeretnek, ha célokat tűzhetsz ki, és azokat el is éred. Császármetszéssel könyebb? És akkor mi van? Hogy a gyerek mellett szeretnéd, hogy magadra is jusson idő? Hogy nem csak neki élsz, hanem a társadra is figyelsz? Hogy néha apának is odaadod a gyereket, netán el is mész otthonról, hogy mozogj, vagy hogy a kozmetikus rendbetegyen? Hogy esetleg egy-két szoptatás kimarad, és apa ad a gyereknek enni a lefejt tejből, hogy találkozz valakivel, akit kedvelsz? Tényleg bűn lenne ez?
Ismerek olyan férjet, és feleséget, akik már nem foglalkoznak egymással. A férj szerint azért, mert az anyuka már csak a gyerekkel tud törődni, és annyi szeretetet kap a gyerektől, ami elég neki. Szerencsétlen faszi meg ott áll meglőve, hogy most mi legyen. Nincs szex, nincs romantika, nincs összebújás, csak a büfiszagú, állandóan hulla fáradt feleség zsíros hajjal. Az ősanyák öt éves korukig is szoptatnák a gyereket, ha lehetne. Teljesen feladják önmagukat, és a férjükkel egymást, és csak a gyerek létezik. Én nem akarok így élni.
Lili, nagyon fontos leszel te, és a leendő testvéred is, de soha nem szabad elfelejtenünk anyáddal, hogy egymással is tudnunk kell foglalkozni, és magunkkal is. Én szeretnék rádiózni, meccsre menni, anyád el fog járni mozogni, kozmetikushoz vagy bárhová, ahová akar, és úgy, hogy te nem leszel ott, hanem velem leszel itthon. Kienged majd a kezéből, hogy magával foglalkozhasson, mert így kiegyensúlyozott lesz, ami neked sokkal jobb, mintha csak te léteznél, és csak belőled merítené a szeretetet.
Utolsó kommentek