Hagytad pihenni az ősöket: szombaton, és vasárnap is kilencig aludtál. Mostanában szerencsére nincs baj az alvással, azt gondolom, hogy ennél könnyebb nem is lehetne veled. 

Hét és nyolc között fürdés, (vízben nézelődés, előtte, utána sírás) majd alvás van. Legkésőbb fél kilenc, kilenckor már szunyókálsz, egyszer-kétszer anya még bemegy, és szádba adja a cumit, de van, hogy erre sincs szükség. Éjjel kettő körül ébredsz, eszel, majd ötkor is kérsz egy kis kaját, és alvás van reggelig, nyolc előtt az elmúlt héten egyszer sem keltél fel. 

Nem úgy, mint múlt hét végén, amikor mindkét nap reggel hétkor már boldogítottál minket. Ma fél tízkor nyílt ki a csipád, mi sem keltünk fel kilenc előtt. Bíztunk abban, hogy meg tudunk kávézni ébredésed előtt, de nem: elkezdődött az a sírás, amikor nem fáj semmid, csak jelzed, ébren vagy. Apró sírások, majd csend. Várod, észrevesz-e valaki. Ha igen, abbahagyod, ha nem, folytatod. 

Anya pár perc múlva bement, tisztába tett, megetetett, amit teliszájas mosolyokkal háláltál meg - pár napja látjuk, hogy kezdesz vigyorogni, nem tudom, mennyire tudatos ez már, de határozottan vigyort látok az arcodon. 

Husi vagy, lassan öt kiló, szépen fejlődsz. A gyerekorvos szerint szájpenészed van, a védőnő szerint nincs, az orvos által felvázolt tünetek egyikét sem tapasztaljuk. Anya vett valami nyavaját a patikában a Boszorkánynál, (apa így hívja a gyógyszerészt) és bekente vele a nyelved, ezt hatalmas ordítással háláltad meg, többet hozzá sem nyúltunk, azóta béke van, és nyugalom, a nyelved fehér csak, de sehol máshol nincs jele annak, hogy szájpenészed lenne. A védőnő szerint az orvos mindenkinek ezt mondja, ez a mániája, nem hiszem, hogy hosszú távon ő vizsgálna majd. 

Anya jövő héten megy a nőgyógyászához, apa reméli, zöld utat kap végre a szexhez, jövő héten pedig téged vizsgáltatunk meg az Istenhegyi klinikán, megnéznek tetőtől talpig, tizenötezer forintba fog kerülni, de kispóroljuk, a te egészséged a legfontosabb. 

Apa ma meccsre megy, megnézi, ahogy Dragóner Attila elbúcsúzik az aktív játéktól, ma reggel kávézás közben realizáltam, hogy megyek, nagyon örülök neki, a születésed óta nem jutottam el az Üllői útra. Anya nagyon kedves volt: mondtam neki, hogy meccs lesz, és csak ennyit mondott: ugye hozol nekem tökmagot és szotyit? Ezzel jelezte, el vagyok engedve. 

Nagyon megy a bambulás, a fény-árnyék közötti különbséget figyeled. Nagymamád vállán nézted a lámpát, de csak akkor voltál nyugodt, ha egy adott szögből láttad. Ha a nagyi elfordult, sírni kezdtél, ha visszafordult, megnyugodtál, ha ilyen akaratos leszel később is, meg fognak sokasodni az ősz hajszálak a hajamban - anya talált egyet-kettőt a szemöldökömben is. Ha föléd hajol valaki határozottan ránézel, ha olyan kedved van, még a szemeddel is követed. Az első grimaszokat is látjuk már, nagyokat tudsz csodálkozni, szemedet kimerevíteni, de az első mosolyok mindent visznek. 

Úgy tudsz bambulni, hogy megijedsz magadtól. Beszippantod a cumit, és megijedsz. Tüsszentesz egyet, és megijedsz, ilyenkor muris fejet vágsz, anya pedig kacag rajtad. 

Lányom, viszont naponta legalább tízszer szarsz. Apa sem kispályás, sem mennyiségben, sem állagban, de esélyem sincs téged utolérni, kicsit zavar is, hogy egy hat hetes gyerek ebben jobb, mint én.