Az előző rész tartalmából: Anya és apa vesz egy babakocsit, ami rossz. Az üzlet nem akarja visszavenni. Anya újat akar, apa nem, mert fogához veri a garast. A felek nem egyeznek. A következő izgalmas részben vidékre látogatunk. Vagy nem.
Ott hagytam abba, hogy ígértem C-nek egy Converse tornacipőt cserébe azért, hogy nem vesszük meg a második babakocsit újonnan. Azt hiszem, ezt hívják vesztegetésnek, de nekem nem jött össze: nem talált megfelelőt. Talált viszont a Vaterán használt babakocsit, állítólag nyolcvanból nézte ki azt az egyet, amelyik nekünk jó lenne. Fele annyiba fájt volna mint az új, ebbe belementem, annyiért ezt is el tudjuk adni.
Minden szép és jó, olcsón veszünk új kocsit, mindenki boldog. A filmekben ilyenkor történik valami váratlan. Megcsördült a telefon, és a vonal túlsó végén lévő kismama közölte, hogy eladta ma azt a nyomorult babakocsit valaki másnak, aki elment érte. Úgy, hogy megígérte, nem adja oda senkinek szombatig. C sírt. Elkeseredett, mert megint nem lett új babakocsija, és összeveszett velem, hogy elege van, nem vesz több használt cuccot, (egyet sem vett eddig) nem köt kompromisszumot, megveszi az újat. Ebbe én nem megyek bele.
Így nem marad más, mint a hirdetések turkálása, és ha jót találunk - ABC Design, Kobra, vagy Mamba - azt kapásból megvesszük, utána nem marad más, mint a mostani eladása, de azt már megoldom - elvégre is, ez a szakmám.
A reklám után folytatjuk a negyedik résszel.
Utolsó kommentek