Apád nem Vörösmarty, hogy könyvtárban gondolkodjon, ezért nekem csak a sarki szék jut a konyhában, mert a kedvenc kocsmám kedvenc asztalát hónapok óta nem láttam. 

Mindenki ijesztget, lányom. Sokszor leírtam már neked - mert attól függetlenül, hogy néhány tucatnyi ember olvassa a blogot, ez elsősorban neked szól - milyen szerencsénk van veled eddig mert jól viselkedsz, és jól is alszol, ennél nagyobb áldás nem tudom, érhet-e fiatal szülőt. Az emberek versenyeznek egymással, ezt idővel meg fogod tapasztalni. Ha rólad valamit mondok valakinek, emel a téten, és dícséri a saját gyerekét. Aki meghallja, milyen jól alszol, elmondja, hogy majd később, négy, hat, nyolc hónaposan, egy évesen nem fogsz, mert az övéké is akkor kattant meg. Ne örüljek ennek, annak, mert majd jól megváltozik, és szopni fogok én is, mint ők. Apa ilyenkor udvariasan mosolyogni szokott, és soha többet nem beszél erről a témáról az érintettel. 

Anyád szerint ne beszéljek arról, hogy nem alszol majd, mert bevonzom a bajt. 

Sztár vagy, Csillagom. Ha kiveszünk a babakocsiból odajönnek a népek, és dícsérnek, hogy milyen kivételesen szép vagy, hogy mekkra hajad, szemed van, satöbbi. Ez persze jól esik anyának és nekem, a napokban a nyílt utcán sereglettek körénk vagy nyolcan, és odáig voltak tőled. Az egyik bababoltban kivettelek a mózesből, te nézelődtél, és végigmérted a veled egyidős kopasz kis vakarékot a babakocsiban, amelyik a fejét alig tartotta még. Én tök büszke voltam rád - látod, apa is versenyez, ilyenek vagyunk, nincs mit tenni. 

Az élet azonban nem csak habostorta. Irtózatosan megváltozott az életünk, és ezt néha nehéz elfogadni. Tavaly nyáron gondoltunk egyet, és felültünk a Corvin tetőre dumálni egyet a barátokkal, vagy a Zöld Pardonba mentünk pizzát enni, mert finom volt, vagy éjszaka a Balatonra fürödni. (amihez nekem volt kedvem, anyádnak nem, így elmaradt) Oda mentünk akkor, és amikor csak akartunk. Szabadok voltunk. Ez már nincs így. 

Egyedül az én anyukám tud vigyázni rád, a korábbi bejegyzések alapján már te is tudod, hogy másra nem számíthatunk. Ő dolgozik, így nem ér rá mindig, de ha jó is neki, a csillagok szerencsés együttállása is kell az elinduláshoz. Egyrészt, hogy aludj el. Ezt este kilencre tudjuk biztosra állítani. De ha el is alszol, jön anya, és az elgyötörtsége. A múltkor is elaludt a moziban, hová vigyek este kilenc után egy hulla fáradt fiatal anyukát? Ráadásul ott van még nagymamád, aki tegyük fel, éjfélig vigyáz rád, még hazaviszem, másnap reggel ötkor, hatkor kel. Nehéz ügy ez, emiatt bő egy hónapja annyit voltunk kettesben, amíg ma este húsz percre lementünk az Intersparba vacsorát venni. Nem voltunk a Corvin tetőn, a Zöld Pardonban, és demoralizáló, hogy a fél nyolcas fürdetés után mikor kijövök a szobából még száz ágra süt a nap - de mi nem mehetünk sehová, hiába van ilyen jó idő. 

Gyereket vállalni bizonyos szempontból komoly szopás, és ez akkor válik nyilvánvalóvá, amikor eloszlik a rózsaszín köd, és amikor a forró lakásban ülve eszedbe jut, milyen jó volt ülni a Corvin tetőn a meleg nyári estéken. De elhessegeted magadtól a gondolatot, mert tudod, úgysem ülhetsz fel oda olyan nyugodtan lehet, soha többé. 

 Komoly árat fizetünk az éjszakai nyugalomért. Tartjuk a napirendedet, lemondunk mindenről, (bár körülményeinket ismerve, ha nem akarnánk lemondani sem menne semmi) többek között ezért sem örülök annak, amikor ijesztgetni próbál valaki - kibaszott idegesítő, hogy be vagyunk zárva a lakásba, rossz, hogy nem tudunk kettesben lenni, marha nehéz elfogadni, hogy oda a szabadságunk, és ha ráadásul még aludni sem hagysz majd bennünket, akkor jöhetnek az igazén nehéz idők.