Életed harmadik hónapjának végén megtetted az első lépést az első lépés felé.
Napok óta sejtettük, meg fog történni a dolog, egyre magasabban tartottad már a fejed, stabilan, biztosan, feltoltad magad, és elkezdted emelgetni a csípődet is. Ma letettünk a játszószőnyegedre, (mert ilyened is van, IKEA, 5000 forintba került) hasra fektettünk, és néztük, hogy küzdesz. Irtózatosan ordítottál, és küzdöttél, hogy meg tudj mozdulni, mi pedig tudatosan nem vettünk fel, hagytuk, hogy megvívd életed első nagy csatáinak egyikét.
Fél óra alatt addig küzdöttél, hogy körbefordultál, de egyelőre még nem a saját tengelyed körül, hanem vízszintesen. Pár óra múlva újra a szőnyegen voltál, anya és apa melletted, játszottunk, amikor megtörtént. Megfogtad anyád kezét, belekapaszkodtál, először oldalra fordultál, majd a hasadra, és néztél bambán, hogy akkor most mi van.
Mi pedig őszintén örültünk, tényleg, boldog voltam, hogy megtörtént, nagyon fontos eseménynek tartom, még akkor is, ha a mai nappal lemondhatsz a kanapé sarkán elfoglalt helyedről, én pedig mehetek a vaterára, vagy valamelyik áruházba járókát nézni.
Napra pontosan három hónapos vagy.
Utolsó kommentek