Édesanyáddal kicsit más világban létezünk most, és ez a rendszeres esti beszélgetéseink alkalmával látszik igazán.
Este nyolc körül lefektetünk, a fél nyolcas fürdetés lassan háromnegyed nyolcra csúszik, de néha nyolc óra is van, amikor víz ér. Aztán szopizol a sötétben, és elalszol - hol könnyebben, hol nehezebben. Mi pedig megyünk a konyhába, hogy a bébiőrrel hármasban kicsit egymással is foglalkozzunk. Hol többet, hol kevesebbet töltünk el itt, múlt héten többször is éjfél körül jöttünk be hulla fáradtan, miután négy órát dumáltunk a világ nagy dolgairól.
De nem mindennap van ez így. Van, hogy én újságolnám, mi történt velem napközben, mit tanultam, mit tapasztaltam, mit értem el, de észre kell vennem, hogy anyádat marhára nem érdekli. Pici odafigyeléssel rá lehet jönni erre, a lényeg, hogy amikor beszélsz, ő mondat közben, lélegzetvételkor, vagy a gondolat végén valami teljesen másról kezd el beszélni. Valahogy így:
- Képzeld, kitaláltam valamit ma odabent, amit így, és így oldottam meg, tök jó volt.
- Ja, mi is tök jót shoppingoltunk ma a gyerekkel.
- Olvastam ma a neten, hogy mit művelnek ezek a kis taknyosok Londonban, rájuk férne némi gumibot.
- Sz itt volt B-vel tegnap, tök jó volt a kisgyerek cipője, Lili is kapott egyet, azt se' tudom, mikor adom rá.
- Találtam egy új zenét, érdekes módon popzene, Lady Gaga új száma, nagyon tetszik.
- Akkorát szart ma a gyerek, hallod, a háta közepéig szarta össze magát.
- Figyelj, szerintem te ma nem figyelsz rám.
- Fú, tök kényelmes az új nadrágom, kár, hogy nem vettem hosszabbat.
Mit lehet tenni ilyenkor? Idegeskedni kár, veszekedni méginkább, aznap este ezt dobta a gép.
Utolsó kommentek