Öt és fél hónaposan pontosan tudod, mikor kell hisztizned és mikor nem, pörögsz-forogsz, fel akarsz ülni és már most látom, komolyan kell dolgoznunk azért, hogy ne nőjj a fejünkre. Persze ehhez először itthon kellene lennem.
Borzalmasan le van szívva az agyam, szellemileg teljesen ki vagyok facsarva. Ez jól látszik is ezen a fogalmazáson, de nem fogom átírni, jól mutatja, milyen állapotban vagyok.
Okosodsz, határozottan kezd kialakulni a személyiséged, és sokkal intelligensebb vagy annál, mint amennyit egy ennyi idős gyerektől vártam volna. Pontosan tudod, mikor érdemes hisztizni, csak neked kellemetlen, hogy mi erre rájöttünk, és nem foglalkozunk vele. Teli torokból csukott szemmel ordítasz, majd pár másodperc múlva leskelődsz egyet, hogy figyel-e valaki. Ha senki, folytatod, ha látod, hogy valaki észrevett, abbahagyod, és várod a hatást. Amennyiben törődünk veled, boldog vagy, ha rádhagyjuk, folytatod, de egy idő után abbamarad, mert nem történik semmi. Akkor pislogsz, és nem érted, mi van.
Ha előtted eszünk valamit, azonnal kell belőle. Ha jó kedved van, és általában az van, csibészes mosollyal figyeled a világot úgy, hogy a rosszaság ott van a szemedben. Lebontod az ágyat, ha nem akarsz aludni, lefordulsz a szőnyegedről, és megrágod a laptop kábelét. Beszélsz, sikongatsz, játék közben lebukik a fejed, és elalszol. A nappali alvás kényes téma nálunk, mivel az esetek nagy részében legfeljebb egy órát, de általában annyit sem alszol napközben - hiába altatna jóanyád, hiába vagy nyugalomban, vagy levegőn, vagy bárhol, a világ érdekesebb neked mint a szemhéjad másik oldala. Pláne, hogy szoktatunk a sportüléshez is. Ma délután például a Tabánban sétáltunk veled, ahol persze, hogy nem aludtál, nézted magad körül a nagyvilágot - téged biztos érdekelt volna Erzsébet szobrának elemzése, anyádnak hiába meséltem, mi micsoda rajta, marhára nem érdekelte.
Szívesen írnék többet is arról, milyen vagy, de akkor a feleségem tollaival ékeskednék. Három nagyon kemény héten vagyok túl, ebből két hét iszonyatosan durva volt. Hétfőn sokáig voltam bent, nyolc után értem haza, nem láttalak. Kedden időben jöttem, de szerdán egy közös óránk volt, csütörtökön egy pillanat sem, pénteken iskolában voltam, mire hazajöttem, már aludtál, ma délután lényegében először láttalak kedd este óta. Szombat van. Közben melóztam rengeteget, két napig figyeltem az iskolában, mert apád balfaszsága miatt még mindig nincs meg a diplomája.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Mentegethetem magam, beszélhetek mellé, ezt tőled sem fogom elfogadni, és persze magamtól sem teszem. A saját linkségem, és balfaszságom miatt kúrtam ki magammal úgy, hogy hiába van kicsi gyerekem, de mégsem tudok veletek lenni, mert be kell pótolnom azt, ami évekig nem volt fontos. Mindig volt valami az éltetemben, ami fontosabb volt az iskolánál, hol a munkám, hol a karrierem, hol a hobbim, hol a bulik, a csajok, bármi. Ezzel azt értem el, hogy ugyan kurva jól éreztem magam, de néha a pofámról lesül a bőr a szégyentől, (és titkolom is) amiért még nincs meg a diplomám. Igen, ha nem dolgozom olyan keményen, nem lenne most olyan munkám, amiért két diplomával is ölnének, és amiből megélünk, de ez orosz rulett. Ha netán kirúgnak, nem tudom, mikor találok, találok-e újra ilyet, és ha nem, akkor nem tudlak eltartani benneteket, ami a férfiakra nézve a legnagyobb szégyen. Így nem tudok mást tenni, mint befogni a pofám, és átgondolni, mi a legfontosabb az életemben, és mi nem, mindezt annak tükrében, hogy mi lesz fontos hosszú távon. Vagyis háttérbe szorul a hobbi, a bulik, és sajnos a család is azért, hogy bepótoljam végre azt, ami olyan régi adósságom. Az eszem megvan hozzá, a vizsgákat simán le tudom tenni, amire elmentem, általában négyesre, ötösre lettek meg. Érdekel is amit tanulok, használni is tudom, csak arra kell figyelnem, hogy végre ez legyen a fontos, és ne az, ami örömet okoz. Azzal nyugtatom magam, hogy ez tesz profivá - hogy a fontosabb célokért lemondok a személyes örömömről. A következő másfél évben ez lesz a legfontosabb, ha törik, ha szakad, és remélem, a feleségem szétrúgja a seggem, ha mást akarok csinálni. Nem kell megszakadnom sem, csak ráfigyelnem, és közepesen kemény munkával végigcsinálhatom végre az egészet. Hogy aztán menjek pszichológiára, de ezt a tervem egyelőre anyád sem tudja, ne is mondd el neki lécci.
Annyira szét vagyok csúszva, hogy egy órája írom ezt a bejegyzést, nem jutott eszembe szinoníma a szemre, az előbb az, hogy mit jelent a szinonima, nem tudtam, hogy mondják azt, ami a szemünk előtt van, amikor be van csukva, (szemhéj) és minden vágyam, hogy betoljak az arcomba egy nagy adag paprikás krumplit, amit anyád csodálatosan elkészített, és proli módon bambuljam a Való Világot, ami amúgy egy nagy szar, de hiába akarnék most könyvet olvasni, nem érteném meg már az előszót sem.
Holnap kelhetek korán reggel, intézni a keresztelődet, (mérsékelt lelkesedés, és motiváció) aztán megyünk dédnagymamádhoz pár fényképpel, és pörög a nap. Pedig nem tudom, mit szeretnék: punnyadni egész nap a tévé előtt és aludni, meccset, Forma 1-et nézni, vagy veletek lenni. Iszonyú kettős érzés, de jelen agyi helyzetemben megoldást úgysem találok, és egyébként is: majd anyád megmondja, mit csináljak. :)
Bocsi a szörnyű mondatszerkesztésekért, és az esetleges helyesírási hibákért - apádtól most ennél több nem telik.
Utolsó kommentek