Új fejezet kezdődött az életünkben.

Fél évesen, és pár naposan felültél. Feküdtél a járókádban, ami a nappalink jelentős részét elfoglalja - lassan nem lakásban, raktárban érzem magam, nincs annyi helyem az egész kecóban, hogy valahová letegyem a laptop táskáját, és nyugodtan kipakoljak belőle - és addig nyújtózkodtál a plüss kacsa után, amíg hirtelen ülve találtad magad. Annyira megijedtél attól, amit tapasztaltál, hogy pár másodperc múlva eldőltél, azóta nem produkáltad ezt újra. Én persze nem voltam otthon, dolgoztam. 

Anyád rákattant az ebayre. Onnan vadássza neked a gyerekruhákat az én bankszámlám terhére, szép cuccokat vesz, képzeld, kaptál egy Tommy Hilfiger overállt kábé 4000 forintért szállítással együtt, biztos értékeled majd, ha anyád rádadja. Most baby GAP felsőt keres neked, akkora lelkesedéssel, hogy képes volt 11 000 (nem vicc, tizenegyezer) ruhát átnézni másfél-két nap alatt. Nem adja fel, most ez a mániája. 

Volt két nehéz hetünk veled. Azt hittük, jön a fogad, de nem, egyelőre jele sincs annak, hogy valami kibújna, viszont annyit, és úgy sírtál, hogy abban bíztunk, ez okozza, de nem. Lefeküdtünk éjfélkor, kettőtől négyig bömböltél, elaludtunk négykor, majd nekem hatkor kelni kellett. Fél év kellett, hogy néhány napig igazából kisgyerekes szülőnek érezzem magam. Néhány nehéz nap után - amikor annyit sírtál éjjel, mint eddig összesen - újra csendesek az éjszakák.  

Anyának még mindig van teje, de eszed mellé a babakaját, vagy anyád főztjét, vagy a Sinlac-ot, vagy a babakekszet, vagy a laptop kábelét, vagy azt, ami éppen szembejön. Én is tudlak már etetni, bár nem tudom, hogy mikor etetlek, ki az óvatosabb, te, vagy én. 6700 gramm vagy, és 68 centi, az orvos szerint sovány. De anyád hiába etet lelkiismeretesen, nem jönnek fel a grammok - ha ezt húsz év múlva olvasod, és diétázol, jusson eszedbe, hogy volt olyan is, hogy zabáltattunk, hogy hízzál, de nem ment. 

Megkereszteltünk. Egy szép szombat reggelen összegyűlt a család, és egy szép, két órás szertartás keretében keresztvíz alá tartottak a keresztszüleid. Jól viselkedtél, csak a víznél sírtál kicsit, egyébként meg sem nyikkantál, ami szép dolog, ha ennyi ideig kell anya, vagy apa karjában lenned. Nagyapád most is alkotott, nagyon haragszom rá, de nem írom le mit, mert szeretném, ha el tudnám felejteni a bunkóságát. Ezen felül jól telt a nap, a keresztelő után T-nél gyűltünk össze. 21 ember jött el megnézni téged, jó sokan voltunk, utána néhányan hazamentek, de 14-en mentünk fel T-hez, ahol késő délutánig jól elbeszélgettünk. A közjátéktól eltekintve felemelő nap volt, sok kép is készült, majd mutatok párat, ha eljön az ideje. 

Nagymamád egy éve ment el, ez az év életünk talán legnehezebb éve volt. Nagyon hiányzik nekünk még mindig, sokat beszélgetünk róla anyával. Az általa készített óra aznap, és abban az órában állt meg, amikor kórházba került. Téged pont 22-én, aznap kereszteltünk meg, amikor ő elment abban a ruhában, amit még tőle kaptál. Nekem is nagyon nehéz úgy, hogy csak három évig ismerhettem, gondold el, mit él át édesanyád, aki napont hívná fel, és újságolná el neki, mi történik veled. 

Apa még mindig nagyon elfoglalt. Figyelek arra, hogy este, mikor otthon vagyok (hétre, fél nyolcra érek haza) már csak veletek foglalkozzak, de iszonyú, mennyi a strapa, és a munka, bár örüljek, hogy van állásom. A mai gazdasági helyzetben ez nagyon komoly érték. 

Anyagilag nehéz a helyzetünk, de nem reménytelen, és azért kijövünk, de félretenni nem tudunk, ám mégsem panaszkodunk, nincsenek napi gondjaink, még akkor sem, ha egyre többször kell azt mondanunk dolgokra, hogy most nem, majd talán később. 

Amit édesanyád neked venni szeretne: új babakocsi. új Adamo hinta (ezt Vaterán meg is vette) új járóka. bálányi gyerekruha. 

Amit apa neked venni szeretne: LEGO, kisvasút

Most hajnali két óra van, és apa Kecskeméten alszik, holnap itt lesz dolga. Kedden jöttem el otthonról, azóta bejártam az egész országot. Lányom, mindenhol németekkel találkozom, ez a harmadik szálloda ezen a héten, és magyar vendég helyett csak a piszkos labancokkal hoz össze a sors. Két napja nem láttalak, és hiányzol, mint ahogyan hiányzik édesanyád is. De holnap délután megyek haza, és mivel hosszú hétvége jön, most lesz pár napunk egymásra, aminek apa nagyon, de nagyon örül.