Hogy őszinte legyek, mindezt csak a történeti hűség kedvéért írom le, olyan nagyon nem hatott meg a dolog.

Anya napok óta mondja, hogy alig van már teje, és úgy érzi, tápanyag sincs benne, olyan, mint a víz. Te ettől függetlenül tök jókat alszol éjszaka, már amikor nem érzed úgy hajnalban, hogy játékidő van. Ma reggel is felkeltél hatkor csacsogni kicsit, aztán anya mellett boldogan aludtál vissza reggel kilencig.

Apa akkor már Szegeden volt, hogy utána Szolnok érintésével jöjjön vissza Budapestre, mire megebédeltél, már itthon voltam, de ez egy másik történet. Majd egyszer elviszlek kocsikázni a Kecskemét környéki tanyavilágba, marhára fogod élvezni, csak majd ne mondd el anyának, hogy mennyivel mentünk. 

Nem tudom, hogy meg kellene-e hatnia annak, hogy egy napig nem kaptál anyatejet, és hogy lassan leszoksz róla. Megpróbáltunk neked tápszert adni, úgy néztél a cumisüvegre, mintha véres kardot lóbáltunk volna feletted, kábé azt gondolhattad, hogy mi a lófasz ez, mit akartok ti a számba adni? Nem is kellett, ordítottál egy sort. A védőnő szerint rizstejet kell adnunk neked, no, mi annak rendje és módja szerint megvettük, (fogalmam sincs mennyiért, lehet, jobb is) egy korty után olyan fintort vágtál, amilyet korábban soha, valszeg megy az is a kukába, mert nekem nem kell - az anyatejet sem kóstoltam meg soha, valamiért nem volt gusztusom hozzá, pedig tudom, hogy a Földön nem találni másik ilyen természetesen tiszta folyadékot, mint az.  

Egyszóval írjuk fel a történelemkönyvekbe: anya (bár sok idióta hónapok óta az ellenkezőjét papolta) több, mint hét hónapig szoptatott anyatejjel, ami alatt te szépen gyarapodtál. Ha ez véglegessé válik, anyád elküldöm bulizni a barátnőivel, ígértem neki pénzt koktélra és taxira, annyit kértem, hogy ne merjen józanul hazajönni.

Hadd menjen, eressze csak ki a gőzt, megérdemli.