Apa születik

2010-ben meghoztam életem legfontosabb döntését. Ez arról szól, hogyan viselem a következményeit. A blogot a gyermekeimnek írom, majd egyszer megmutatjuk nekik.

E-mail

Ha megmondanád a magadét, vagy van egy jó tipped: apaleszek @ freemail.hu

Utolsó kommentek

  • : @kacsa.: Maximálisan egyetértek a hozzászólásoddal. (2017.01.20. 03:52) Születésnapok
  • : @Pic: Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Az egyszerűbb sok esetben több. (2017.01.20. 03:50) Születésnapok
  • Bryan Beersworth: @Hizdahr zo Loraq: Ettől aztán ne, lesznek ennél cifrább sztorik is, mindig az a lényeg, hogy tudj... (2017.01.19. 14:50) Születésnapok
  • kacsa.: @sony: Lehet, azóta változott a világ, de nekem soha nem szerveztek a szüleim születésnapi zsúrt, ... (2017.01.19. 14:23) Születésnapok
  • neduddgi99: @Kovácsné: Tökéletesen igazad van, érdemes megnézni az "Aranyélet" első évadád, az tökéletes korra... (2017.01.19. 14:16) Születésnapok
  • Utolsó 20

Egy nap apával

2012.07.08. 22:14 Bryan Beersworth

Anya osztálytalálkozóra ment és legalább fél éve bejelentette, ott fog aludni. Három hétig idegeskedett, hogy mi lesz kettőnkkel nélküle, aprólékosan elmondott mindent hatszor, mégis tök ideg volt, amikor szombat reggel vigyorogva hagytam ott egy vidéki ház tornácán.

Én tök nyugodt voltam. Anyádnak azt mondtam, hogy nem hívhat fel telefonon, ne küldjön sms-t sem, mert nem fogok rá válaszolni, maximum akkor szólok neki, és szóljon ő nekem, ha ég a ház. Egyébként érezze jól magát, szórakozzon, kapcsolódjon ki, ne azon pörögjön, hogy te vajon megeszed-e az ebédedet. Az az én dolgom lesz.

Pénteken este másfél oldalt jegyzeteltem tele azzal, hogy mire kell figyelnem, mit adjak neked enni és mikor, miből, hogyan. Írhattam volna egy könyvet is, ha mindent megjegyzek, amit anyád elmondott nekem, de bevallom, vannak sötét foltok abban, hogy mire mit mondott, ez egyébként gyorsan ki is derült, de erről majd később.

Nem nézte ki belőlem, hogy el tudlak látni, ezt azért sérelmeztem, de nem öntöttem olajat a tűzre, lobogott az enélkül is, nomeg úgy voltam, úgysem látja a messziből, mi történik itthon. Na figyelj, most elmesélem, mit csináltunk.

7.00

Felébredtél, tisztába tettelek, anyád megcsinálta neked a tápszered, az ölébe ültél és megetted. Nem szartál reggel, így arra készültünk, hogy majd nagyanyádat boldogítod ezzel. Anyád barátnője háromnegyed kilenc körül megérkezett, és miután az én anyukámis befutott, aki rád vigyázott addig, amíg én elvittem anyádékat, elindultunk.

9:30

Kellett egy jó kávé, így a bepakolás után azAréna Plázában kávéztunk a McCaféban. Nagyanyádnak kiadtuk, hogy ne fektessen le fél tizenegy előtt, mert ha igen, az nem jó nekünk délutánra, és egyébként is akkor szoktál elaludni.

11:15

Anyádat otthagytam vidéken. Én vigyorogtam, ő nem, pedig ő ment bulizni, nem én.

12:30

Hazaértem, te a kiságyadban aludtál, nagymamád a kanapén bóbiskolt. Majdnem három órát húztad a lóbőrt napközben, fél kettőkor én ébresztettelek fel. Megebédeltünk, szépen megetted a konzerv trutyit, (anyád nem bonyolította túl az élelmezésed ezen a pirosbetűs napon) és utána a Túró Rudit is.

14:30

Kimentünk dédnagymamádhoz, ahol pucéran mászkáltál a kertben, játszottunk a kutyával, fürödtünk, pancsoltunk, toltuk a babakocsid, a dömpert, szétlocsoltunk több liter kútvizet, ettünk tejbegrízt, ittunk a dédi által készített jeges teából. Apa zuhanyzott a slag alatt, kicsit lelocsolt téged, és a kutyát is, (a kutya jóval többet kapott) jól bekentelek naptejjel tetőtől talpig, így bátran mászkálhattál a kertben fel és alá. Megnéztük a fákat és a leveleket, mászkáltunk lépcsőn fel és alá, legalább ötvenszer töltöttük tele és öntöttük ki a kis locsólókannád tartalmát, kergetőztünk és rengeteget nevettünk. Nagymamád és a dédi közben a fa alatti hűvösben üldögélve biztos megváltották a világot.

17:30

Felmentünk a Normafára, ahol csodák csodájára azonnal találtam parkolóhelyet. Rétest akartam enni, imádom azt, amit ott kapni. Megálltunk, sétáltunk, te is kaptál az almás rétesből. Kivettelek a babakocsidból amit azonnal tolni kezdtél. Ültek az öregasszonyok a padon, én fogtam a kocsit, amit alattam toltál mind a 10 kilóddal és 80 centiddel, nagymamád pedig sétált mellettünk. Mindegyik vénasszony megdicsért aztán az egyik megkérdezte nagymamádat, hogy aztán van-e segítségünk otthon ehhez a szép gyerekhez. Nagymamádat nézte az anyukádnak. Szóltam neki, hogy nem oda Buda, szabadkozott kicsit, aztán mindenki ment a maga útján. Te felfelé a hegyen, amit nem bántam, legalább jól elfáradtál.

19:40

A fürdetés után elaludtál. Szó, és kifogás nélkül. Minden rendben ment, még be is hintőporoztalak, megetted a kaját, és szinte már aludtál. Háromnegyed nyolckor teljes volt a csend odabent de annyira, hogy amikor én éjfélkor bementem aludni fölédhajoltam, hogy biztosan lélegzel-e. Én megnéztem Mel Gibson új filméjt a Get the Gringot (tetszett) és Klicsko meccsét (elaludtam rajta a kanapén) majd lefeküdtem aludni.

7:00

Felébredtél, tisztába tettelek, megetettelek. Nem voltál hajlandó az öltembe ülni, te magadban akartad elkölteni a 200 ml-nyi reggelidet. Aztán kilenckor elmentünk anyáért. A kocsiban nem hisztiztél, neked is tetszett Slash új albuma, a Maroon 5 Moves like Jagger című dalát hallva mosolyogtál és tapsoltál.

10:30

Odaértünk anyához, aki azonnal az ölébe vett, majd se szó, se beszéd, otthagyott, szaladt be veled a többiekhez. A Kengyelfutó Gyalogkakukk sebessége sehol sem volt hozzá képest, porzott utána az út, és lángolt a lába nyoma. 

Ilyen izgalmas napunk volt. Nem volt komplikáció, apa ügyes volt. Ettél, ittál, aludtál, játszottál, jól elfáradtál, és újdonságokat is tanultunk: puszit kérsz apától és magadban eszel. Persze anyád mikor hazajöttünk megtalálta a lakás hiányosságait, a vizes fürdőbugyid például simán otthagytam a vasalt ruháid között, nem mindent úgy pakoltam vissza, ahogyan kellett volna. Fogalmam sincs, hogyan lehet máshogyan összehajtogatni egy body-t, én csak egyféleképpen tudom, de anyád szerint nem úgy kell, ez nekem már magas… - és persze össze tudott veszni velem hülyeségek miatt, de délután voltunk kastélyban és múzeumban is, szóval összességében egész jó hétvége volt. Anyád sem hívogatott, napközben kapott egy üzenetet, este beszéltünk öt percet és ennyi, nem mi voltunk neki a lényeg ebben a szűk egy napban, hanem az osztálytársai és az, hogy kimozdulhatott. Remélem, nem csak mondja azt, hogy jól érzi magát, hanem tényleg így van, és jót is tett neki. 

Nem volt nagy kihívás ellátni téged 24 órán keresztül, este izgultam kicsit, hogy elaludj, amúgy úgy érzem, könnyen abszolváltam a feladatot. Persze ez egy tutorial volt csak, nem kellett főzni, mosni és takarítani sem, de azok majd csak a haladó szinten lesznek, ahová ki tudja, eljutok-e valaha. Bármikor bevállalom újra szívesen, nekem is élmény, hogy ketten vagyunk.

Már alig várom, hogy menjünk meccsre, szeptemberben majdnem másfél éves leszel, szerintem eljött az ideje, hogy betedd a lábad az Üllői útra…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://apaszuletik.blog.hu/api/trackback/id/tr114636798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása