Van, aki négy hónap után viszi a gyereket először kirándulni. Lányom, te még nem voltál négy hetes, amikor mentünk a Balatonra. Etetés után beültettünk az autóba, a hordozóban azonnal elaludtál, kis családunk pedig útnak indult a tó felé. 

A többi a szokásos: az őseid jól felöltöztetnek, betesznek a mózeskosárba, betakarnak, és sétálnak veled a jó levegőn. Beülnek egy-egy jó kávézóba, étterembe, cukrászdába, miközben te édesdeden alszol. Aztán hazajövünk, megfürdetünk, kicsit babusgatunk, te elalszol, mi elalszunk, mindenki alszik. Ilyen egyszerű ez a történet. 

Viszont enni ilyenkor is eszel, és a pelenkát sem hagyod szárazon. Ezt úgy oldottuk meg kirándulás alatt, hogy apa leparkolt az autóban egy félreeső helyen, anya pedig beült mögéd hátulra. Előre döntötte az anyósülést, annak a hátuljára hordozható szivacsot terített, téged pedig arra helyezett, és szakszerűen bepelenkázott. Apa egy zacskóba tette a cuccot, elsétált a buszmegállóhoz, és kidobta a kukába. 

A klíma a megfelelő hőmérsékleten tartotta az autót, anya cicire vett, és megetetett. Te ettél amennyi csak beléd fért, büfizetél egyet, majd visszafeküdtél a mózeskosárba, és fel sem keltél amíg haza nem értünk. A kettő között anya és apa jót sétált, evett, ivott, majd némi útlezárással fűszerezve hazahozott.