Múlt héten pénteken reggel tudtuk meg, szombat este mondtam C-nek, hogy a szülők tudják. A) voltak már ilyen állapotban, B) ismernek bennünket, C) botor dolog lenne azt feltételezni, hogy átverhetjük őket. Igazam lett. Apám azért belerondított az egészbe.
Pénteken kimentünk C szüleihez, ahol eleinte marha harapós volt mindenki, nem megy jól a bolt mostanában, az is benne volt a levegőben, hogy csendben maradunk - apróból összegyűjtöttük egy fényképezőgépre, de lebaszást kaptunk, hogy miért nem ablakcserét csináltunk inkább, na, itt gondoltam, hogy nem ma kellene elsütni a mondatot: "Áprilisban nagyszülők lesztek."
Egész nap ideges voltam, a fényképezőgépes beszólás viszont feltette az i-re a pontot. C édesapja hazajött, kicsit politizáltunk, aztán C benyögte a fenti mondatot, volt nagy boldogság, néhány idézet: "Tényleg, nem vicceltek?" "Nem megyünk premierre, elszívják a levegőt a gyerek elől." "Remélem, fiú lesz." Ma az én szüleim, és nagyszüleim is megtudták, örültek ők is, és mi is, másra nem számítottam. Édesanyám végigmosolyogta az egész napot, persze már ő is sejtette, C szülei közölték, hogy ha mi nem mondjuk el, rákérdeztek volna.
Apámhoz elmentem, elmondtam, de C-t nem vittem. Tudtam, hogy a gyönyörű fehér tányér szélére ő fogja odakenni a piszkot. Hogy a pozitív, és támogató megjegyzések nem az övéi, és tuti lesz egy-két olyan beszólása, ami ütni fog, ettől akartam C-t megkímélni, inkább hazudtam, hogy Pesten van. Nem volt, de mindenki jobban járt, hogy csak én hallottam apám új feleségének idióta megjegyzéseit arról, hogy nem kellene elmondani, mert ő is elvetélt, és nem kellene orvost keresni, mert úgysem hagynak senkit meghalni a műtőasztalon, vagy azt, amikor apám maga elé dünnyögi megnyugodva: "Már tudom, nem magtalan a fiam."
Mindenki örül, a középpontban vagyunk, vagánykodhatok a szuperspermáimmal, C a föld felett jár két lépéssel. Ez még a boldogság fázisa, a gondok később jönnek, a botrányra még várni kell a szenzációra éhező olvasóknak.Szerintem jó vagyok eddig, bár lényegében semmi dolgom nem volt. C kivirult, ő van fókuszban, nagyon helyesen, kívánságát lesik a szülők, ha elálmosodik lefekszik, ha jégkrém kell, kap, ha teát kíván, ugranak, mosolygok a dolgon, jó látni a boldogságát. (idézek: Földöntúlian bájos, by édesapja)
Ugyanakkor ismerve őket úgy érzem, ez eltart most egy ideig, aztán majd megváltozik. Ez az újdonság varázsa, a lányuk babát vár, fantasztikus, így is van ez jól. Aztán ahogy telik majd az idő, és jönnek a problémák, a körbeugrálásból az lesz, hogy "én mikor veled voltam várandós ennyi és ennyi hónaposan ezt csináltam, és azt csináltam" ezen majd jól megsértődik, persze visszaszól, és én remegve fogom várni a menet végét jelző gongot, mert a törölközőt senki nem fogja bedobni, az tuti.
Őszinte leszek, pénteken és ma akkora érzelmi dózist kaptam, hogy ma este nem is tudtam elaludni, itt gubbasztok, próbálom feldolgozni az elmúlt 48 órát.
Utolsó kommentek