Történik vidéken, faluhelyen, az Úr 2011-es esztendejének Kisasszony havában.
Száz ágra süt a nap, egy felhő sincs az égen, a kis falu csendjét kutyaugatás, és üvöltő cigányzene veri fel. Csóré Béla klasszikusainak árnyékában az én feleségem nézi az arcom, ahol észrevesz egy mitesszert. Ki akarja nyomni. Én nem akarom, ám innék egy kamillateát. Üzletet ajánlok: kinyomhatja, de csinál nekem kamillateát. Nem csinál. Akkor nem nyomsz. Így elvagyunk, miközben Lili alszik.
Sétálok a kertben, nyomomban az asszonnyal, aki a fejemen lévő mitesszert akarja kinyomni. Én kötöm az ebet a karóhoz, nem nyomhatja ki, csak ha kapok teát. Anya felajánlja, hogy csinál kakaót. Ezzel kiegyezek, jó a cserearány, én inni akartam, tök mindegy, ki csinálja. Az asszony boldog, mert nyomhat. Win-win szituáció.
Ülök a gangon, és kezemben a szemüvegemmel magyarázok valami marhaságot, mire megszólal az asszony:
- Ne adonizálj már a szemüvegeddel, olyan vagy, mint az a köcsög Havas.
Aztán nevettük tíz percig, hogy a buckatábla, a négysajtos tábla, és a többi beszólás után most vajon mire gondolhatott.
Utolsó kommentek