Tegnap három nap után hazajöttem, a feleségem (bár ilyen tudom, hogy nincs) de PMS által kínozva apró szarvakat növesztett, és ennek megfelelően is fogadott. Beszólt, de engem sem kellett félteni. 

Beszéltünk valamelyik este, amikor egy vidéki városban voltam, hogy hozzak valami ruhát a gyereknek, ami trikó legyen és nyolcvanas, mert az a jó. Én vettem, hoztam, büszkén mutattam két nyolcvanas pólót, ami akárhogy is nézem, nem trikó. Ez nekem nem gond, én röhögtem rajta egyet, de neki az volt, és jött a szentbeszéd, hogy akármit mond, az F1-e autóként suhan el a fülem mellett, vagy bemegy az egyiken, és kijön a másikon. Végighallgattam, majd megszólaltam: 

- Drágám, mondasz valamit, és szerinted nem értem meg. Mi ebből a tanulság? 

- Nem tudom. 

- Maradj csendben. 

Gyomorbavágott, és ez fájt.