Apa születik

Édes lányom, születésed harmadik hetének vége felé apa és anya eljutott az első holtpontjáig. Kialvatlanság, stressz, avagy miért nem elég semmire a 24 óra. 

Baromság hat hétig a négy fal között aszalni a gyereket. 

A jövőre, és a jelenre.

Csillagom, ezt a bejegyzést anyával együtt írjuk - én írom, ő a minőségi ellenőrzést végzi. A lényeg, hogy összegyűjtöttük, éppen most melyik három dalt kedveljük a legjobban. 

Korábban mindketten dohányoztunk. Amikor kiderült, jön a gyerek, C azonnal leszokott, én nem, de azóta nem gyújtottam rá itthon sem. 

Édesanyádon látom, mennyit szenvednek a nők amíg kihordanak egy gyereket, és mennyivel nehezebb az életük, mint nekünk. Hozzájuk képest mi tényleg csak a tökünket vakargatjuk.

Csillagom, ez a világ tele van érdemtelen, haszontalan, ámde híres, és gazdag emberekkel. Apa és anya mindent el fog követni, hogy helyén kezeld mindezt. 

Egy futballista nyilatkozta évekkel ezelőtt, hogy ha úgy érzed, mindent elértél amit lehet, akkor küzdj tovább, mert így oda juthatsz, ahová sosem remélted. 

Egy évvel ezelőtt felnégyeltem volna a hálapénzt kérő, és elfogadó orvosokat. Amikor H doki kérdésemre elmondta a tarifáját, agyon tudtam volna ütni. Megszületett a lányom, kinyögtük azt a pénzt is, és érdekes módon, nem sajnálom. 

Kölcsönben van nálunk, így szerencsére nem adtunk pénzt a gyerekvállalás egyik legfeleslegesebb kellékéért. 

Lili, ma van az első nap, hogy ketten vagyunk itthon, mert anya elment valahová. Te alszol a kanapén, én nézem a Forma 1-et, és izgulok, hogy ez így is maradjon. 

Dolgozom, közben ezt hallgatom.

Kislányom, te sírtál, apa pedig leizzadt amíg először megfürdetett. Úgy döntöttem, ez az én reszortom lesz, egész nap dolgozom, este nekem is jár fél óra kettesben a lányommal - de ehhez meg kell tanulni, mit kell csinálni. Mókásan béna voltam.

Kislányom, hazahozatalod több órás üvöltéssel háláltad meg, apádnak pedig valahogy minden jött magától. 

Telenofon beszéltünk, édesanyád szerint szomjas vagy, és víz kell neked, úgyhogy eddig néztem nyugodtan Forma 1-et, most indulok befelé a kórházba, viszem az ellátmányt.

Kislányom, apa írja tovább a blogot, mert lesz sztori bőven, és ezek nagy részét te fogod szolgáltatni. De pár szó erejéig pillantsunk vissza a magunk mögött hagyott kilenc hónapra.  

Folyamatosan az éjszakai eseményeken jár az eszem. Első gondolatra dolgozni akartam ma, de lefújtam. Ülök a kanapén, felidézem az éjszaka eseményeit, és sütkérezek a dicsőségben - megállás nélkül csörög a telefonom. Aggodalomnak, pániknak nyoma sincs. Egyelőre.  

Négy kilósan, és 57 centisen jöttél világra, meglehetősen gyorsan, de korántsem egyszerűen. Gyönyörű vagy, apa sírt, amikor meglátott, és alig mert megfogni.

Nem szép. Nem egyszerű. De ha nem mész be gyáva vagy. Ha hagyod, hogy a feleséged mellett élete legnehezebb pillanatában más álljon, balfasz vagy. Ott a helyed. 

A feleségem szerint figyelmen kívül kell hagyni a kommenteket, ne válaszoljak rájuk, mert befolyásolni fognak. Mindezt két fájás között közli velem. Szerinte ne írjak erről, mert ez jelzi azt, hogy olvasom a kommenteket. Persze, hogy olvasom. 

Elkezdődött. Egész nap fél órás fájások, fél órája apró váladék - C felhívott, hogy vérzik, erre száznegyvennel jöttem haza, és letaroltam néhány tuját, csikorgó gumikkal vettem a kanyarokat, mindezt rendőrök szeme láttára.